Azt hittem, nem írok már ide. Egyrészt, mert utóbb rájöttem, az első két példa, amelyet nagy lelkesedésemben kitettem linknek, akárhogy is hangzanak, érződik végül, egy fajta utóízben, hogy a túlélésért vállalt szerepek. Nem olyan igazán természetesek.
De aztán valaki feltette a világhálóra azt a régi Zurgót, amelyben még Palya Bea énekelt.
Itt most nem akarok zenét elemezni, mert nekem egyáltalán nem erről szól ez az egész. Hanem a mozgató erőről. A Zurgó zenészei már majdnem tudják, ha a kotta, a tanult hallás feloldódik a szívben, akkor újra a kezek, a lábak, a test mozog és mozgat közvetlenül. A dallam a lélegzetünkhöz adott kedvünk, a ritmus a lépteink, és életünk, valódi korunk a lélegzésünk maga. Ha így nézzük, a táncoló emberek maguk írják a zenét, és a zene maga a tánc. Ebben tud időtlen lenni a kavalmuzsika.
Ehhez kellene tenni egy nagy kört az "Ördög útja" különféle változatai körül, vagy az öves táncokkal forogni egyet. A gergelytánc mögé sem ártana nézni. Most megint szól a berkenye kavalom. Így egyszer még nekifutunk.
No comments:
Post a Comment